A Jogért és Igazságért
A hazai devizahitelezés és ami mögötte van, illetve amit mögé tettek…
A lakosságot érintő árfolyamkockázat melyre a bankok állításuk szerint felhívták a figyelmet sajnálatosan bekövetkezett, azaz a kedvezőtlen árfolyam helyzet előállt. Ezért jelenleg az érintettek különösen a svájci frank hitellel rendelkező réteg akár 70 % -os árfolyamveszteséget kell elszenvedjen. Továbbá a deviza hiteleik kamata is akár 100 % -os nagyságrendben emelkedett. Így az adósok eredeti törlesztő összege akár 3 –szorosára emelkedett, míg a tőketartozása hitel konstrukciótól függően a forint ellenértékre vetítve akár meg is duplázódott.
Azt is meg kell említeni, hogy a hazai teljes pénzügyi szektor tulajdonképpen feldolgozhatónak tartja azt ami történt, azaz a konstrukció ahogyan ezek a deviza alapú hitelek ki lettek helyezve a pénzügyi szakmai elit számára elfogadható.
Amiről mélyen hallgatnak az a kockázatkezelés, az ügyfél árfolyamkockázat kezelésének a lehetősége. Az érintett ügyfelek elől ez el lett tagadva illetve el lett hallgatva, továbbá e körben a hitelek forintosítása, konverziója sem történt meg egy korábbi alacsonyabb árfolyamnál amivel megállítható lett volna a hitelek fedezetlenné válása, az erről szóló szakmai vélemények azt hangoztatták (MNB álláspont, Simor András és Király Júlia), hogy ezzel az ügyfél árfolyamveszteségének a realizálása történne, tehát elhibázott lépésnek állították be ezt a lehetőséget.
Ausztriában ezeket a hiteltípusokat (frank hitelek) a bankok „egyoldalú” szerződésmódosítási lehetőségük révén euró hitellé alakították a EUR/CHF árfolyam 10 % -os elmozdulásakor. Az ausztriai bankok a hazai bankok anyabankjai, ott talán a pénzügyi kockázatvállalás másképp működne vagy az euró-t tartották a mi forintunknál sérülékenyebbnek, ezért magyarázatra szorulna, hogy ott igen, itt pedig miért nem volt érdemes a hitelek konverzióját illetve a nyilvántartási tőke cseréjét végrehajtani a hazai ügyfelek érdekében?
Azt is meg kell állapítani, hogy a hazai hitelszerződések is egyoldalúan változtathatóak a hitelezők által, tehát akadály nem volt az előtt, hogy a hiteleseket megmentsék a pénzügyi lehetetlenüléstől, fizetésképtelenségtől. A hazai hitelezésnél a bankok egy a hatóságok által meg nem állapított súlyos hibát is elkövettek… a hiba ott van, hogy ugyanazt a kockázati elemet korlátlanul állították elő az ügyfeleiknél, az árfolyamkockázatot illetve a devizakockázatot !
A hatóságoknak sajnálatosan elkerülte a figyelmét, hogy a deviza hitelesek nem csak egyedi szerződő felek, mert itt a szerződő felek egymással való kapcsolata (közvetett és közvetlen kapcsolat) és a közös kockázati elem miatt a devizahitelesek „ügyfélcsoportot” alkotnak. Itt tehát vizsgálni kell a Hpt. 2 számú melléklet III/20 pontja szerint intézményi megfelelést.
„Az egy ügyféllel, ügyfélcsoporttal szemben vállalt nagykockázatok összege nem haladhatja meg a hitelintézet szavatoló tőkéjének a 25 % -át, az összes vállalt nagykockázat pedig a szavatoló tőke nyolcszorosát.”
A deviza hitelezés nagyságrendje arra enged következtetni, hogy a bankok hitelkihelyezéseikkel jelentősen meghaladták ezt a korlátot. Azt is megállapíthatjuk, hogy azonos ügyfélcsoport révén a hitelek fedezetéül szolgáló ingatlanok elértéktelenedése, eladhatatlanná válása az érintetteknél „egyszerre” következik illetve talán már be is következett.
A deviza hitelezés árfolyamkockázatát a bankok ügyfeleikkel vállaltatták, de tényszerűen kijelenthetjük, hogy az ügyfelek fedezeti és jövedelmi viszonyai nem korlátlanok, ezért egy adott árfolyam felett az ügyfelek hitelei fedezetlenné és fizethetetlenné válnak. A bankok elmulasztották azt, hogy egy adott ügyfélnek mekkora a reális kockázatvállalási képessége.
A mulasztásukkal az ügyfeleknek a bankok „korlátlan” kockázatvállalást idéztek elő, vélhetően ez nem lehetett valós szerződési akarata a pénzügyileg tapasztalatlan ügyfeleknek.
A bankok azonos deviza hitel kihelyezési gyakorlatot folytattak, együttesen „feledkeztek meg” a kockázatkezelési módszerekről és együttesen nem mérték fel az ügyfelek kockázatvállalási képességét, akkor amikor a deviza tőke nyilvántartás nyilvántarthatóságának egyértelműen árfolyamfüggősége van.
Az egyénnek okozott kárért a bankoknak és cinkosaiknak egyetemleges felelősségük van.
A bankok a betéteseik pénzét helyezik ki, ezért a prudenciális szabályokat be kell tartaniuk. A kockázatoknál meg kell említenünk az előre felmérhető kockázatokat és annak kezelésének eszközeit valamint, az előre fel nem mérhető kockázatokat itt ez „fából vaskarika” mert amit nem ismerünk arra nem lehet felkészülni. Logikailag az árfolyamváltozás a felmérhető kockázatok közé tartozik és az árfolyamkockázatok kezelésére számos pénzügyi eszköz létezik.
Álláspontom szerint a hazai devizahitelezés egyedülállóan kedvezőtlen és speciális konstrukciója, továbbá a bankok szerződési gyakorlata illetve a kockázatokról szóló tájékoztatás mellett a kockázatkezelésnek az együttesen történő elhallgatása, eltagadása olyan fokú gondatlanság, szándékosság mellyel a deviza hitelezést folytató pénzintézetek hazánkban megsértették a biztonságos és szabályszerű működésre vonatkozó feltételeket, azaz nem prudens magatartás tanúsítottak.
A kockázatkezeléssel az ügyfelek nem élhettek, mivel erről szóló felvilágosítást sem kaptak, devizakereskedelmi ismereteik, képességeik nincsenek, továbbá a csereügyletek korlátlan típusaival a swap fogalmával(pl. szintetikus swap) is csak a bank napjainkban történő közléseiben találkozhattak.
A bankok a 2008 őszén hazánkat is elérő pénzügyi válságot csak segítséggel tudták átvészelni, segítséget kaptak a hazai jegybanktól és az államtól. A jegybank csökkentette a bankok számára előírt kötelezettségeket, továbbá az MNB a „lender of last resort” , azaz a végső hitelező szerepét is átvette 2008 októbertől. Ez nem egy egyszerű beavatkozást és segítségnyújtást jelent, ekkor a hazai bankok refinanszírozójává vált a Magyat Nemzeti Bank. Ebben az időszakban érkezett IMF is hitel a hazai jegybank ezen tevékenységét segítette elő. A kereskedelmi bankok forint betétei és a jegybank forint forrásai is mind devizahiteleket finanszíroztak, különböző pénzügyi ügyleteken keresztül.
Hazánkban így előállt a hazai jegybank által forrásbiztosított devizahitelezés, mindenféle külön szabályozás és erőstett jogosítványú felügyelet létrehozása nélkül.
A jegybank 2008 őszén szerzett árfolyam pozíciója azon az árfolyamon több mint kedvezőnek mondható, ebben a helyzetben innentől arról kell beszélnünk, hogy a „forint gyengülése nyereséget a forint erősödése veszteséget fog számára eredményezni”, itt árfolyamnyereségről van szó. Fontos, hogy az állami büdzsével szemben nem beszélhetünk ellenkező Jegybanki pozícióról ugyanis a jegybanknak ezt az állapotát a svájci frank/forint árfolyam alakulása idézi elő. Az államnak a sajnálatosan létező államadósságát pedig nem svájci frankban számolják, a svájci frank/forint árfolyamának alakulása nincs közvetlen hatással az államra. Addig az érintett lakossággal szemben az MNB ellenkező pozícióba került, aki tehát ellenérdekelt a forint erősödésében a frankkal szemben. Ez az árfolyamnyereség természetesen tetemes összegé vált pár év alatt a forint kb. 70 % -os frankkal szembeni gyengülése miatt. Ezt az árfolyamnyereséget a hazai devizahitelesekkel fizetteti meg !
Az eredmény a MNB mérlegében és eredményében is megjelenik, 3-4000 milliárd nagyságrendben.
Sajnos erről a pénzügyi helyzetről, anomáliáról a hazai lakosság nem lett tájékoztatva, itt a Magyar Nemzeti Bank végső hitelezői (refinanszírozó) fellépésére gondolok. A helyzetről a pénzügyi jog szerint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének mindent tudnia kellett, hiszen ehhez jóváhagyása szükséges volt. Az összehangolt intézkedések „Állam-Kereskedelmi bankok-Jegybank(MNB)-felügyelet(PSZÁF)” ez a négyes fogat sikeresen megoldották a bankok forrásszerzései és likvidítási problémáit. Az állam 3 hét alatt meg tudott állapodni az IMF-el, erre a jegybanki devizatartalékok miatt volt szükség , de a devizahitelezéssel kapcsolatban. A nyilvánosság előtt a legnagyobb titokban megállapodás sorozatok történtek.
„Miért titkolták ezt el, miért nem közölték a korlátlan kockázatvállalású hitelszerződések szenvedő alanyaival, hogy a pénzügyi válság rendkívüli és különleges beavatkozást igényelt ?” Akik kockázatokat vállalnak, illetve akikkel kockázatokat vállaltatnak attól nem lehet elzárni pénzügyi információkat melyek kihatnak rá, ha elzárják a valós helyzetértékeléshez szükséges információkat akkor annak van, lesz felelőssége aki ettől megfosztotta az érintetteket !
Valójában az történt, hogy nem szerették volna, ha a lakosság olyan következtetéseket von le ami miatt a hazai bankok veszélybe kerültek volna, míg a helyzet megoldása után szintén nem volt ajánlatos előjönni a tényekkel, mert megint aggályos következtetések levonása fordulhatott volna elő, tehát itt felelős hazai vezetők mérlegelésnek az eredménye a teljes „titoktartás”. A lakosság pedig mind a kamatokban mind az árfolyamokban megszenvedte a kialakított, kialkudott állapotot.
Személyes véleményem, hogy a kereskedelmi bankok ezzel a helyzettel vissza tudtak élni, közösen végrehajtott összehangolt cselekedetek miatt, „cinkos” viszony keletkezett ezért a hitelek kamatait a kereskedelmi bankok is jelentősen túlárazhatták, egy svájci frank nyilvántartású jelzáloggal fedezett hitelnél simán 9 % feletti kamatokat követelhettek.
Elérkeztünk oda, hogy az árfolyamnyereség nagyságrendje semmiképpen nem nevezhető mellékes körülménynek, sőt ez határoz meg mindent. A lakosság által folyamatosan vitatott deviza hitelezés törvényességének fenntartásában minden a szereplő ellenérdekeltté vált a lakossággal szemben.
Ameddig a lengyel Bankfelügyeleti Bizottság javaslatára 2006-ban a lengyel frank hitelek tömegesen lettek zloty hitellé alakítva, addig hazánkban tompa felügyeleti megnyilvánulások voltak arra, hogy akár euró hitellé lehetne alakítani a frank hiteleket.
Az MNB elnökének és alelnökének Simor Andrásnak és Király Júliának számos sajtóban megjelent nyilatkozata (2010-es évben) a devizahitelesek megsegítése „ellen” és a kialakult helyzet fenntartása mellett szóltak, az árfolyam azóta további nyereséget generált a jegybanknak és további veszteséget a devizahiteles lakosságnak. A fentiek értelmében az elnök úr és az alelnök asszony magatartása akceptálható, védik azt az árfolyam nyereséget melyet a kialakult helyzet idéz elő a jegybank számára.
Azt is tudnia kell az érintett lakosságnak, hogy erről az eseményről az egész pénzügyi világ tud és tudott. Az MNB és a PSZÁF kötelező adatszolgáltatásai révén a pénzügyi szektor szereplői előtt nyitott könyv az amit az állam a jegybank és a kereskedelmi bankok hazánkban csinálnak és csináltak. A sok-sok végrehajtással és behajtással foglalkozó cég tehát biztosra ment amikor megalakult, ugyanis a jegybanknak és senki másnak sem áll érdekében ezen frank/forint (illetve yen/forint) árfolyam állapotba beavatkozni, itt már államérdekről sem beszélhetünk.
Említést kell tenni a jegybankban keletkezett árfolyamnyereség sorsáról és tulajdonosáról. A jegybank, tehát a Magyar Nemzeti Bank tulajdonosa főrészvényese a Magyar Állam, aki az ott képződő nyereséget akár kiveheti onnan osztalékként. Viszont ha ott a Jegybankban veszteség keletkezne azt a Magyar Államnak kell fedeznie, this is the problem !
A hazai devizahitelezés törvénytelenségeinek megállapításában így mindenki ellenérdekelt lehet az érintett lakosságon kívül. Ezzel egy igen nehéz élethelyzet állt a lakosság számára elő, ugyanis nemzetérdek és államérdek került szembe az érintettekkel. A hatóságok költségvetési szervek, kivétel az önellátó PSZÁF aki kb évi 10 milliárdos bevétele mellett, forrást az államtól nem igényel. A lakosságot nem védték meg a felügyeleti szervek attól, hogy teljes kifosztásuk bekövetkezzen egy pénzügyi szektor által, hatósági védelem hiányában élhetetlen, lehetetlen helyzetbe kerültek.
Ennek az egész ügyletnek a feltárását, megoldását az ügyletben vélt magas pozíciójú érintettek és intézmények miatt csak egy EU-tól, IMF –től és a hazai intézményektől független nemzetközi szakértőkből álló vizsgálóbizottság tudná csak elfogulatlanul megvizsgálni.
Az érintettek beismerő vallomására nem szükséges várni, mert túl nagy érdeksérelemmel jár az, ha az igazság napvilágot lát. Az érintett lakosság eredményes önvédelme pont a kiszolgáltatott és lehetetlenült élethelyzete miatt nem fog tudni megvalósulni, sajnos a jogi és pénzügyi alapismereteik hiánya is erős gátja a hatékony védekezési képességeiknek.
Véleményem szerint Magyarországon a hazai pénzügyi elit által kialakított állapot elárulta a devizahitellel terhelt embereket, családokat… ezért alapvető lenne ennek a helyzetnek a megértése, mert talán ez a megoldáshoz vezető egyetlen járható út…
Falus Zsolt Ferenc
Bp.2012.07.08.
Deviza avagy a frank nyomában!
Üdvözöllek Sorstárs !
Az oldal folyamatosan aktualizálódik... aki járt már erre kezdje a végénél, aki még nem az nyugodtan kezdheti az elejétől és a végére talán meg is érti úgy ahogy én... a hazánkban elterjedt deviza elnevezésű hitelezés nem más mint "bankcsapda" !
Falus Zsolt Ferenc
Folyamtosan frissülő naplószerű bejegyzés követésének elérhetősége az alábbi linken: 5mp.eu/web.php?a=pereldabankot