2014.06.11.2006-2014 államcsőd árnyékában, avagy mikor jöhet az IMF?

Immáron kilenc éve a magyar nemzet az államcsőd árnyékában kénytelen megvívni mindennapjait. Mert már az sem igaz, hogy élni és élni hagyni, hiszen a legszigorúbb, legkegyetlenebb, legelvetemültebb az élet minden területét agyonszabályozó, politikai garnitúra telepedett ránk.

Ez pusztán annak köszönhető, hogy a Magyar Állam 2006 óta felépített, majd 2011-ben részlegesen meghackelt pénzügyi stabilitási programja,nem a súlyok és ellensúlyok felépítéséről, stabil gazdaságépítésről, elszabadult harácsolók megregulázásáról, hanem a felelősség lakosságra való áthárításáról,pénzügyi, politikai, hatalomstratégiai "barátok" kimenekítésélről szólt.

Sokan értik, tudják már, hogy a 2008-as EU/IMF 20milliárd eurót, melyet Magyarország a devizában nyilvántartott lakosság és a pénzintézetek svájci frank kitettségének csökkentésére, megszüntetésére, forintra való átkonvertálására kapott, a Magyar Nemzeti Bankba befektette és adott devizákkal szemben, forint elleni spekulációra használta fel. Tette mindezt úgy, hogy a kereskedelmi bankok deviza kitettségét felszámolta, a lakosságot pedig magára hagyta.

Ha vissza tudnánk utazni az időben, a mára megszerzett tudáshalmazzal, akkor azonnal feltűnne, melyet soha, senki nem kifogásolt, hívta fel a figyelmet (itt most a mára már méltatlanul agyonsztárolt, közgazdászokat, jogászokat, jogvédőket, érdekvédőket stb. értem), hogy egy államcsődhelyzetben lévő ország, miből, milyen forrásból fogja öt év alatt visszafizetni, 20milliárd eurót és annak kamatait?

Csak és kizárólag egyetlen egy módja van ennek az irreálisan rövid idő alatti jobban teljesítésnek, kötelezettség teljesítésének lehetőségére, ha szabályozott, előre megtervezett, kiszámítható árfolyam-mozgásokat, napra pontosan tudva, bennfentes információkkal rendelkezve ügyleteket hajtanak végre, kockázatokat a nullára konvertálva. Ezt egyetlen egy intézmény tudja kihasználni, kontrollálni, az pedig a Magyar Nemzeti Bank, az Európai Központi Bank irányításával, európai jegybankkartell közreműködésével.

Ez a fajta lakossági korlátlan kockázatok áthárításával történő (sterilizált tőkeáramlás) pénzügyi stabilitási, konvergencia program kitűnően működött, hiszen a lakosság nem tudta, a Magyar Nemzeti Bank devizatartaléka pedig 50milliárdról 1340milliárdra duzzadt 2010 év végére. De 2010-ben kormányváltás történt, és 2011-ben pedig a végtörlesztés intézményének kidolgozása, elérhetővé tétele, de csak a kiválasztottaknak. Természetesen, volt elenyésző számú nem betervezett és ezért foggal-körömmel akadályozott ember, aki mindenét eladva élni kívánt a nem neki szánt lehetőséggel. (csak emlékeznünk kell a rengeteg visszaélésre a pénzintézetek részéről).

De visszatérve a 2006-ban kitervelt, 2008-ban végrehajtott program lényegére, az a teljes devizában nyilvántartott társadalmi rétegre alapozta annak sikerességét, az államcsőd bekövetkeztének elkerülését, de ez lehetetlenné vált abban a pillanatban, amikor 2011-ben a végtörlesztés lehetőségével a fent említett, úgynevezett "nagy-teherbírású", pénzügyi forrásokkal rendelkezőket kimenekítették az állami uzsoráztatás alól.

Az így magukra hagyott devizában nyilvántartatott réteg pedig, teljesíteni a ráhárított névleges követelések teljesítését, korlátlan kockázatok elviselésére képtelen, ellehetetlenült élethelyzetbe került. Tehát Magyarország sodródik vissza a 2006-os szintre, azaz államcsőd bekövetkeztének lehetősége napról-napra növekszik.

A Magyarország jobban teljesítésének forrása a devizában nyilvántartott társadalmi réteg uzsorázására épül. De egyre apad a forrás, hiszen valós gazdasági teljesítmény említésre sem méltó, a lakosság pedig egyre lehetetlenültebb helyzetbe kerül.

Most az állami válságstáb az UZSORA elemek újragondolását, a pénzügyi konstrukciók újratervezését, kicsit könnyített feltételek, de egy emberöltőn túli pénzügyi ingatlanállamosításra tesz kísérletet. Mely eredményezheti az Állam vagyongyarapodását és egy hosszútávú albérlői és egy jövedelemhez igazított emberöltőn túli burkolt újabb adó kivetésének lehetőségét, melyet nevezzünk egyelőre uzsoraadónak.

Mindez történhetett és történik pusztán azért, mert a tolvaj, felelőtlen, pénzéhségét kordában tartani nem tudók, nem akarták és nem akarják vállalni büntetőjogi felelősségüket.

Ha sikertelenül jár az uzsoraelemek újra-megálmodott tervezetének bevezetése, akkor már csak egyetlen egy kérdés lóg a levegőben: hogy a szabadságharcos kormány, miként fogja tálalni szükség van az IMF újabb csomagjára, melynek nagyságrendje meg fogja haladni a 2008-ban felvett összegét?

Grell Antal
B.É.CS.