Azt már azért nem merik eltagadni, hogy az egymillió devizahitel szerződésének hazudott valójában befektetési konstrukciók, közvetlenül négymillió magyar embert érint.
Az emberek pedig nagyon nehezen tudják megemészteni, hogy szándékosan lettek eladósítva és a Magyar Államcsőd elkerülésének, konszolidációjának lettek áldozatai.
Arról nem beszélve, hogy ezt minden 2006-óta aki parlamenti pártként a Magyar Országgyűlés tagja, tudta és tudja.
Én itt azért visszautalnék arra, hogy az egy érdekes felmérési eredményt hozna, ha megkérdeznék az embereket, hogy választások előtt hányan olvasták el egy-egy párt választási programját? (itt nem a szórólapokra, melyben, ha rám szavazol, akkor Kánaán lesz alapúra gondolok)
Vizsgáljuk inkább az összefüggéseket és röviden néhány magyarázat is, melyet a devizában-nyilvántartott lakosság saját tapasztalatai alapján tud.
Ma Magyarországon a lakosság közel fele az állami fedezet miatti, pénzügyi stabilitásnak oszlopaként, ki van téve a kereskedelmi bankok közbeiktatásával a devizaorgazda MNB-nek.
Ezzel lebénítva a belső fogyasztást, kereslet hiányában tönkretéve a kis és középvállalkozói szektort.
A kis és közép vállalkozók, akik még talpon tudtak maradni, uzsorahitelek törlesztésének oltárán áldozzák fel a fejlesztéseiket és válnak meg alkalmazottaiktól, már csak a túlélés a cél, jövőkép nélkül.
Azok a családok, akik a sajtóból áradó (és azon honfitársainkat sem feledjük, akik ítélkezni és nem tájékozódni szeretnek) megvető és megalázó nyilatkozatok özöne miatt megfélemlítve teljesíteni próbálják a teljesíthetetlent, lemondanak mindenről, már szinte a háromszori étkezésről is.
Valószínűleg a munkahelyének féltése miatt is minden megaláztatást eltűr, hiszen képtelenné vált, mert azzá tették a védekezésre.
Soha nem tesz említést senki a "devizahitellel" rendelkező nyugdíjasokról. (Valószínűleg, ők is plazma tv vásárlására vették igénybe ezt a szolgáltatást.) Pedig szenvednek idősebb sorstársaink is csak a mesterségesen gerjesztett szégyenérzet még mindig erősebb, minthogy hallatnák hangjukat.
Most vizsgáljuk meg a Magyar Állam konvergencia és pénzügyi stabilitási programjait, a feláldozhatóság alapkövén emelt gazdaságpolitikát.
Ha veszi a fáradságot valaki és tájékozódik, két dolog azonnal feltűnik.
Első: -minden program egy társadalmi réteg kiválasztása utáni fenntartható államháztartásra épít. ) itt a lényeg a "kiválasztott" rétegen és annak végtelenségig biztosított ráépíthetőségén van.
Második:-az első pontból adódik a második, hiszen, ha valamiért ellenszegülne vagy netán rájönne a kiszemelt társadalmi réteg, hogy feláldozhatóvá tették, akkor kell legyen egy másik, akik elnyomják, mert nem értik, a felháborodott hangokat.
Elnevezhetnénk, de ezt már megtették helyettünk, "lesznek járulékos veszteségek is". Ma Magyarországon, négymillió magyar embert, járulékos veszteségnek tekinti a Magyar Állam.
Akkor most képzeljük el, hogy megszűnik négymillió ember közvetlen uzsorázása. Nem írom le újra, csak fordítsa meg mindenki a folyamatokat.
Mi is történne a magyar gazdasággal? Megnövekedne a belső fogyasztás? Talán fejlesztenének a kis és középvállalkozók? Talán munkahelyeket is teremtenének? Talán élhetőbbé válna Magyarország?
Mivel ez a felület nem elég arra, hogy mindent részletekbe menően kifejtsek, ezért csak azt tudom kérni mindenkitől tájékozódjon és ne érje be a járda, út, felújításokkal és párhónapos adókönnyítésekkel.
Egy erőteljesen képviselt irány van, mely az ok-okozati összefüggések miatt mindenre hatással van, ez pedig a devizában való nyilvántartások, jogtalan követelések azonnali eltörlése, a lakosság kártalanítása.
Felelősségre vonás nélkül pedig ezt nem lehet megtenni, mert meggyaláznánk háromezer áldozat emlékét és családjaik elszenvedett tragédiáját.
A feláldozhatóságra alapozott pártprogrampontok, remélem mindenki számára világossá válhatott, számunkra elfogadhatatlan.
Grell Antal
B.É.CS.