Faktoring a hatályos jogban

A hatályos jog lényegét tekintve nem szabályozza a faktoringot. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) – anélkül, hogy a faktoring fogalmát meghatározná – csupán annyit mond ki, hogya faktoring pénzkölcsönnyújtásnak minősül.
Magyarország 1996-ban csatlakozott a nemzetközi követelés-vételről szóló UNIDROIT Egyezményhez (a továbbiakban: Ottawai Egyezmény), amelyhez összesen 18 állam csatlakozott. Az Ottawai Egyezmény azonban a hazai faktoringra nem vonatkozik, az kizárólag a nemzetközi faktoringot szabályozza. A 2. cikk szerint az Egyezmény alkalmazásának feltétele, hogy „a követelés-vételi szerződéssel átruházott követelések olyan eladó (szállító) és vevő közötti adásvételi szerződésből keletkeztek, akiknek székhelye különböző államban van, és a) ezek az államok és az az állam, amelyben a faktor székhelye van, valamennyien szerződő államok, vagy b) mind az adásvételi szerződés, mind a követelés-vételi szerződés tekintetében egy szerződő állam joga az irányadó.” Az Ottawai Egyezmény alkalmazására a bírósági gyakorlatban nem került sor, se közzétett eset, se anonimizált bírósági határozat nincs, amely faktoringgal kapcsolatos jogvita eldöntése során az Ottawai Egyezményre hivatkozott volna.

A faktoringgal kapcsolatos bírósági gyakorlat egyébként is meglehetőség szegényes, csupán néhány közzétett döntés foglalkozott a faktoring szerződések egyes kérdéseivel. Ezekben a döntésekben a bíróságok jellemzően csupán a faktoring és az engedményezés kapcsolatát vizsgálták. E körben a bíróságok kimondták, hogy „a faktoringszerződéssel a bank valamely követelés jogosultjától – általában ellenértékért – megvásárolja a követelést, amelyet a jogosult e szerződéssel a bankra »engedményez«.” „A faktoringszerződés valamely jövőben esedékessé váló követelés átruházását, megvásárlását jelenti, ez tehát engedményezésnek fogható fel.” A Szegedi Ítélőtábla 2005-ben közzétett döntése a faktoringot összetettebb ügyletnek minősíti. E szerint „a faktoring lényege a követelésnek – a behajtás kockázata átvállalásával vagy anélkül történő – megvásárlása, megelőlegezése. A faktoring atipikus szerződés, amely a felek üzleti-szerződési céljától, szándékától függően a visszterhes engedményezés, az adásvétel, illetve hitelviszony elemeit foglalja magában.”
A Legfelsőbb Bíróság vizsgálta a faktoring alakszerűségét és a kötelezett értesítésének joghatását is, és ezeket kérdéseket az engedményezés szabályai alapján válaszolta meg. Az ítélet szerint „jogszabályi előírás hiányában az engedményezési szerződés érvényességéhez – s ezzel a faktoringszerződés érvényességéhez – nem szükséges annak írásba foglalása. A faktoring szerződésről szóló értesítést követően a kötelezett csak az »engedményesnek« teljesíthet.”

Ugyanúgy vitasd a követelését mint mielőtt az átadásra került, ha előtte vitattad akkor "vitatott" követelést vett át... ha alappal vitatsz akkor a faktor visszaad annak akitől megvásárolt.

Falus Zsolt