Kezdőlap > Blog > 2013.01.10. Ez bizonyíték a "végső hitelezésre"
2013.01.10. Ez bizonyíték a "végső hitelezésre"
Ez bizonyíték a "végső hitelezésre" mely ráadásul igazoltan nem valós devizával, hanem swap termékekkel valósult meg !
Zsolt Falus lender of last resort = végső hitelező -----------------------------------------------------------------------
Imre Dömös-Seismograph
Részlet KIRÁLY JÚLIA-Likviditás válságban 2008.november...
"SWAP LENDER OF LAST RESORT"
Az ország finanszírozhatóságának megítélésekor
a hazai bankrendszer a befektetők szemében a legsérülékenyebb ágazatnak tűnt,
miközben a nemzeti bank és a PSZÁF is állította, hogy a bankrendszer stabil, tőkeerős.Valójában mindkét állítás igaz. A magyar bankrendszerben nem halmozódtak fel olyan hitelek, amelyek gyorsan nemteljesítőbe fordulnának; ha romlik is a válság hatására a hitelportfóliók minősége, viharos veszteségképződés nem várható. Másrészt a magyar bankrendszer jövedelmezősége az elmúlt években kiemelkedően magas volt, ésebből jelentős hányadot belső tőkeképzésre fordítottak a tulajdonosok.
A magyar bankrendszer tehát normál piaci, normál likviditási körülmények között stabil, tőkeerős. Azonban van ennek a bankrendszernek egy Achilles-sarka. Ez a bankrendszer az elmúlt tíz évben nem a belföldi megtakarításokra, nem a belföldi ügyfélbetétekre alapozta üzleti modelljét, hanem a gyorsan növekvő hitelvolument jelentős részben külső piacról finanszírozta.
A magyar bankok 2003-ban nagyjából 1 forint betétből még 1 forintot hiteleztek ki,
2006-ban 1 forint 40 fillért, 2008-ban pedig már 1 forint 70 fi llért, azaz a magyar bankrendszer hitel/betét mutatója elérte a nemzetközileg is kiugróan magasnak számító 170%-ot11. Ez a modell csak kiegyensúlyozott piaci körülmények között, megfelelő piaci és fi nanszírozási likviditás esetén működik. Likviditáshiányos korban akadozik, a post-Lehman-kor kiszáradása idején pedig szinte meghal.
A magyar pénzügyi közvetítőrendszer stabilizálásakor tehát meghatározó volt a piacok
és bankrendszer likviditásának a biztosítása. A piacok normalizálódásához komoly hátteret jelentett az IMF–Európai Unió közös hitelcsomagja által felmutatott pénzügyi erő. A Magyar Nemzeti Bank létrehozta a közvetített deviza swappiacot, és az EKB segítségével kialakította a „swap lender of last resort” funkciót, azaz a devizalikviditás esetében is felvállalta a végső mentsvár szerepét. Természetesen ennél sokkal könnyebben lehetne devizalikviditást biztosítani, ha az EKB az európai bankokat csoportszinten kezelné, és a magyar bankok is hozzájutnának az EKB közvetlen likviditási tendereihez. A magyar bankok anyabankjaival folytatott egyeztetések eredményeként az anyabankok deklarálták a kelet-európai leánybankokért
érzett felelősségüket, és folyamatosan biztosították a lánybankok devizalikviditását.
A forintlikviditás biztosítására a jegybank új hiteleket vezetett be kéthetes és hathónapos időtávon, bővítette az elfogadható fedezetek körét, és az európai sztenderdeknek megfelelő 2%-ra csökkentette a kötelező tartalékrátát. A tanulmány nyomdába adásának időpontjában a bankközi swappiac, ha döcögősen is, de működik, súlyos likviditási feszültségek a forintpiacon nem tapasztalhatók, de a fi nanszírozási és a banki likviditási problémák egyáltalánnem tekinthetők véglegesen megoldottnak.Az állampapírpiacokon a jegybank megjelent vásárlóként, és az elsődleges árjegyzőkkel való megegyezés eredményeként biztosította, hogy folyamatos árjegyzés és árjegyzői kereslet legyen valamennyi meghatározó lejáraton. Az állampapírpiac likviditási feszültségeinek enyhülésére még várni kell.
A likviditási válság egyelőre itt él velünk.